Normális esetben most kelnék fel, nem ér... Tízkor keltem, álmodtam. Valami nagy egyetemhez mentünk, sima, téglalap alakú, de igen magas építmény volt, sárgásbarna téglákkal, vagy be volt vakolva... Mindegy. Volt előtte egy szép, zöld füvű udvar, azon egy kb. 2x2 méteres dombocska, egyszóval gyönyörű volt. Előtte mászkálnunk kellett az iskolából valamiért, megterhelő dolgot csináltunk és szintén sok régies építmény volt, talán reneszánsz... nem tudom, nem emlékszem pontosan. Na mindegy, az a lényeg, hogy az ofőmmel és az osztályommal mentem oda valamiért, de nem ám a nekem vállig érő, nagy hangú, anyásan aggódó középkorú [nő]ofőnkkel, hanem egy 30 körüli, hosszú, göndör fekete hajú férfivel, szemüvege is volt, asszem talán kék inget viselt, de ebben nem vagyok biztos, és... bár nem eköré csoportosult a cselekmény, így utólag vonzónak találom, de ott is érdekelt. Vele lementem valami helyiségbe, ugyanilyen nagy kőtömbökből állt, egyik dombocskánál volt a lejárat. Egy kis szobába kerültünk, ahol sok szekrény volt, nézegettem, talán ruhák voltak bennük, de egyik mögött volt a mosdó, Gábor barátunk (igen, ő az első fiktív álombéli alakom, aki elárulta a nevét!) bement oda. Aztán visszamentünk, engem ott várt apám, akit megöleltem meg minden, aztán beszéltünk valamiről, amitől elszomorodtam, most nem részletezem, aztán Gábor meg röhögve leült mellé és kezet fogtak, kérdezett valami olyasmit, hogy "na, most mit kell tennie..." (hogy ne üsse meg őt apám, nyilván mert egy kicsi, eldugott helyiségből jöttünk fel ketten, pedig nem csináltunk semmit, gyakorlatilag elkísértem wcre. :'D) Aztán röhögtek, én meg felébredtem.
Remélem, attól még az ofőmet x év után nem küldik el, tavaly ilyenkor azt álmodtam, hogy "csak úgy eltűnt" az egyik tanárom, bár ennek jelentősége nem volt, csak a tudat, és hopp, szeptemberben bejelentették, hogy nem fog már itt tanítani. [Sőt, általánosban megálmodtam, hogy az ofőm kit húzott a mikulásos ajándékadós mókán! Konkrétan kijött és bevallotta, aztán tényleg őt húzta. :'D]
2010. július 30., péntek
2010. július 26., hétfő
Day 1
Intro:
Na, akkor most elkezdek rendesen blogolni. Ezer éve a könyvjelzők között van már ez az oldal, de idáig még csak most jutottam. Eddig is voltak mindenhol netes naplóim, csak leszakad a pofám, mikor rájuk nézek, annyit nyűgtem és hisztiztem a sorok között, hogy inkább már fel sem vállalom. Mint egy elbaszott ribanc, pedig csak szimplán elbaszott vagyok. :D Nos, holnap megjön végre a szemüvegem, ami menne a hajamhoz, ha befogta volna rendesen a vörös festék. Eddig fekete volt, de kikopott némileg, már kétszer festettem át, de még mindig csak a tövén látszik, illetve néhány fényhatásnak köszönhetően a hosszán is csillan valami, de alapjáraton elég tré, mintha lenövésem lenne. Szívatni nem akarom, mert foltos lesz és drága, szóval inkább várok, amíg lenő, addig növesztem a hajam, és mikor lesz már egy fasza lenövésem - addigra a hosszát is jobban befogja és nem lesz olyan gáz -, levágatom megint ilyen rövidre, mint amilyen most. Amúgy a szemüveg megint vastag keretes lesz, ezúttal sötétpiros, nem kékesfekete, tudniillik az előzőt elhagytam conon [SOHA semmit sem hagytam még el, se kulcsot, se telót vagy bukszát, a drága szemüveget meg igen...], de erre majd jobban vigyázok, na. Igen, ennyire béna vagyok.
Szerelmi élet: Ez nyűgös téma, de jelenleg hidegen hagy, volna egy alternatíva, amin elgondolkodtam, de... nemmmm. Jó ez így, egyedül, nincs stressz, szeptembertől úgyis kb. csak a matekra lesz időm, hogy átmenjek a 'cségin, még a világ elpusztításáról szőtt terveim is félre kell tennem egy időre. xC
Magánélet: Hátőőő... az most nincs. A spanom a lelkembe tiport, de nem leszek buzis, és majd ha jobb idő lesz, kihívom, mintha templomból jönnék és mise történt volna. :D Nincs se kedvem, se erőm hisztizni, hogy milyen elhanyagolt, hányatott sorsú kis cafat vagyok.
Karrier: Erősen gondolkodom az emelt rajz érettségin és ilyesféle egyetemen. Ha a simára össze tudtam hozni egy ötöst, talán az emelt is menni fog. [Még oklevelet is kaptam!] Sietni kéne, mert azt hiszem, 2013-tól bevezetnek szankciókat, deee most nem vágom, miket... mondjuk halott dolog, hogy én cségik után rögtön továbbtanuljak, mert az, hogy tudok angolul beszélni nagyjából 0 év tanulással, csak szimplán dalszövegekből, meg tanulok asszem 7 éve németet, de a wie heiß du-nál megakadok, pedig négyes vagyok belőle... nos, ezek így együtt nagyonkurvára nem tesznek le nekem két nyelvvizsgát. Asszem, az már kötelező. Ilyenkor érzem azt, hogy "nincs elég középső ujjam ahhoz, hogy kifejezzem, mit érzek."
Amúgy tegnap kaptam admini rangot afs-en, pedig nem is számítottam rá. Azt hittem, elbuktam engedékenység [vagy mitté, de biztos, hogy nem helyesírás] miatt a teszten, de most vérfrissítés volt és felkértek, így unalmas óráimban nyálazhatok fanficeket. :D Csak a tegnapi nap során - pedig nem is volt sok várakozó fejezet - minimum 928szor írtam le az alábbi szavakat: párbeszéd, pontozás, írásjel. :'D Úgy látszik, ez az, ami nagyon nem megy. (Ha nem tízujjasan gépelnék, akkor nyilván azt mondanám, hogy csukott szemmel is menne már ezen szavacskák monitorra vésése, de... hát ez így evidens. :D)
Perpill nincs erőm a saját regényem folytatására, tudom nagyjából, hogy mit írjak hozzá... csak nemm és kész, így is mindenki egy nyomorék benne és ki akarom nyírni az egész szereplőgárdát, mint a papírkutyát, bár több, mint egy évnyi pötyögés után olyan, mintha a gyerekeim lennének. <3>)
Na, akkor most elkezdek rendesen blogolni. Ezer éve a könyvjelzők között van már ez az oldal, de idáig még csak most jutottam. Eddig is voltak mindenhol netes naplóim, csak leszakad a pofám, mikor rájuk nézek, annyit nyűgtem és hisztiztem a sorok között, hogy inkább már fel sem vállalom. Mint egy elbaszott ribanc, pedig csak szimplán elbaszott vagyok. :D Nos, holnap megjön végre a szemüvegem, ami menne a hajamhoz, ha befogta volna rendesen a vörös festék. Eddig fekete volt, de kikopott némileg, már kétszer festettem át, de még mindig csak a tövén látszik, illetve néhány fényhatásnak köszönhetően a hosszán is csillan valami, de alapjáraton elég tré, mintha lenövésem lenne. Szívatni nem akarom, mert foltos lesz és drága, szóval inkább várok, amíg lenő, addig növesztem a hajam, és mikor lesz már egy fasza lenövésem - addigra a hosszát is jobban befogja és nem lesz olyan gáz -, levágatom megint ilyen rövidre, mint amilyen most. Amúgy a szemüveg megint vastag keretes lesz, ezúttal sötétpiros, nem kékesfekete, tudniillik az előzőt elhagytam conon [SOHA semmit sem hagytam még el, se kulcsot, se telót vagy bukszát, a drága szemüveget meg igen...], de erre majd jobban vigyázok, na. Igen, ennyire béna vagyok.
Szerelmi élet: Ez nyűgös téma, de jelenleg hidegen hagy, volna egy alternatíva, amin elgondolkodtam, de... nemmmm. Jó ez így, egyedül, nincs stressz, szeptembertől úgyis kb. csak a matekra lesz időm, hogy átmenjek a 'cségin, még a világ elpusztításáról szőtt terveim is félre kell tennem egy időre. xC
Magánélet: Hátőőő... az most nincs. A spanom a lelkembe tiport, de nem leszek buzis, és majd ha jobb idő lesz, kihívom, mintha templomból jönnék és mise történt volna. :D Nincs se kedvem, se erőm hisztizni, hogy milyen elhanyagolt, hányatott sorsú kis cafat vagyok.
Karrier: Erősen gondolkodom az emelt rajz érettségin és ilyesféle egyetemen. Ha a simára össze tudtam hozni egy ötöst, talán az emelt is menni fog. [Még oklevelet is kaptam!] Sietni kéne, mert azt hiszem, 2013-tól bevezetnek szankciókat, deee most nem vágom, miket... mondjuk halott dolog, hogy én cségik után rögtön továbbtanuljak, mert az, hogy tudok angolul beszélni nagyjából 0 év tanulással, csak szimplán dalszövegekből, meg tanulok asszem 7 éve németet, de a wie heiß du-nál megakadok, pedig négyes vagyok belőle... nos, ezek így együtt nagyonkurvára nem tesznek le nekem két nyelvvizsgát. Asszem, az már kötelező. Ilyenkor érzem azt, hogy "nincs elég középső ujjam ahhoz, hogy kifejezzem, mit érzek."
Amúgy tegnap kaptam admini rangot afs-en, pedig nem is számítottam rá. Azt hittem, elbuktam engedékenység [vagy mitté, de biztos, hogy nem helyesírás] miatt a teszten, de most vérfrissítés volt és felkértek, így unalmas óráimban nyálazhatok fanficeket. :D Csak a tegnapi nap során - pedig nem is volt sok várakozó fejezet - minimum 928szor írtam le az alábbi szavakat: párbeszéd, pontozás, írásjel. :'D Úgy látszik, ez az, ami nagyon nem megy. (Ha nem tízujjasan gépelnék, akkor nyilván azt mondanám, hogy csukott szemmel is menne már ezen szavacskák monitorra vésése, de... hát ez így evidens. :D)
Perpill nincs erőm a saját regényem folytatására, tudom nagyjából, hogy mit írjak hozzá... csak nemm és kész, így is mindenki egy nyomorék benne és ki akarom nyírni az egész szereplőgárdát, mint a papírkutyát, bár több, mint egy évnyi pötyögés után olyan, mintha a gyerekeim lennének. <3>)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)