Day2

Normális esetben most kelnék fel, nem ér... Tízkor keltem, álmodtam. Valami nagy egyetemhez mentünk, sima, téglalap alakú, de igen magas építmény volt, sárgásbarna téglákkal, vagy be volt vakolva... Mindegy. Volt előtte egy szép, zöld füvű udvar, azon egy kb. 2x2 méteres dombocska, egyszóval gyönyörű volt. Előtte mászkálnunk kellett az iskolából valamiért, megterhelő dolgot csináltunk és szintén sok régies építmény volt, talán reneszánsz... nem tudom, nem emlékszem pontosan. Na mindegy, az a lényeg, hogy az ofőmmel és az osztályommal mentem oda valamiért, de nem ám a nekem vállig érő, nagy hangú, anyásan aggódó középkorú [nő]ofőnkkel, hanem egy 30 körüli, hosszú, göndör fekete hajú férfivel, szemüvege is volt, asszem talán kék inget viselt, de ebben nem vagyok biztos, és... bár nem eköré csoportosult a cselekmény, így utólag vonzónak találom, de ott is érdekelt. Vele lementem valami helyiségbe, ugyanilyen nagy kőtömbökből állt, egyik dombocskánál volt a lejárat. Egy kis szobába kerültünk, ahol sok szekrény volt, nézegettem, talán ruhák voltak bennük, de egyik mögött volt a mosdó, Gábor barátunk (igen, ő az első fiktív álombéli alakom, aki elárulta a nevét!) bement oda. Aztán visszamentünk, engem ott várt apám, akit megöleltem meg minden, aztán beszéltünk valamiről, amitől elszomorodtam, most nem részletezem, aztán Gábor meg röhögve leült mellé és kezet fogtak, kérdezett valami olyasmit, hogy "na, most mit kell tennie..." (hogy ne üsse meg őt apám, nyilván mert egy kicsi, eldugott helyiségből jöttünk fel ketten, pedig nem csináltunk semmit, gyakorlatilag elkísértem wcre. :'D) Aztán röhögtek, én meg felébredtem.

Remélem, attól még az ofőmet x év után nem küldik el, tavaly ilyenkor azt álmodtam, hogy "csak úgy eltűnt" az egyik tanárom, bár ennek jelentősége nem volt, csak a tudat, és hopp, szeptemberben bejelentették, hogy nem fog már itt tanítani. [Sőt, általánosban megálmodtam, hogy az ofőm kit húzott a mikulásos ajándékadós mókán! Konkrétan kijött és bevallotta, aztán tényleg őt húzta. :'D]